A templom restaurálása

A falképek állapotleírása

A restaurálás megkezdése előtt szondázó festő-restaurátori kutatást végeztünk a korábbi festések tisztázásához, meghatározásához. Erről külön dokumentáció készült. A falképek kutatásával a forrásokban említett korábbi festésekre utaló nyomokat szándékozunk dokumentálni. Mind a figurális képeken, mind a díszítőfestésen a kevésbé zavaró helyeken kisméretű (max. 20x20cm-es) kutatóablakokat nyitottunk, amelyeket a restaurálás során visszatakartunk. A jelenlegi festés esztétikailag egységes megjelenésű, a templom kultúrtörténetéhez szervesen kapcsolódik, a megrendelővel egyeztetetve ennek restaurálása történt meg. A kutatás során korábbi értékelhető díszítőfestést nem találtunk. Viszont korábbi színezésre utaló nyomok kerültek elő, mint például lila színű festés maradványai a hevederen, az ablakbélletben okkersárga réteg töredékeit. Az állványzatról történő közeli szemrevételezés alapján megállapítható volt, hogy a mennyezeti falképek freskó, a díszítőfestések szekkó technikával (feltehetően mész kötőanyag felhasználásával) készültek. A szentélyben a források szerint a Korényi József által készített falfestmények tempera és kazein technikával készültek. A közeli megfigyeléseink alapján viszont megállapítottuk, hogy freskó technikával készültek. Erre utalnak a napi varratok megjelenése, a freskótechnikával létrehozott figurális falképeket helyenként szekkó eljárással fejezte be az alkotó. A díszítőfestések szekkó technikával (mész kötőanyaggal) kivitelezettek. A szentély falfestményeinél helyenként kisebb átfestéseket tapasztaltunk, itt a festékréteg is rosszabb állapotú volt, porlott néhol pergett. Feltehetően Takács István javított a figurális képeken, a díszítőfestést viszont teljesen újrakészítették. A szentély apszisának oldalfalán kisebb karcolások sérülések voltak, ezek főként a főoltárkép eltakarását szolgáló vászon felhúzásakor keletkeztek. A falfestés további sérülését elkerülendő, a falban lévő csigákat a faltól távolabbra helyezték a restaurálás során. A belső festésről általánosságban megállapítható volt, hogy tónusa besötétedett, a felületek elszennyeződése miatt. A mennyezetet és az oldalfalakat vastag porréteg borította. A kupolán és a karzat felőli boltozaton található figurális képek kielégítő állapotúak voltak, csak kisebb sérülések, kopások voltak megfigyelhetők. A kupola nyugati felőli oldalán lévő festett építészeti tagozaton szignó található 1961-es dátummal.

Az ornamentális festések állapota viszont a figurális képekhez képest rossz volt. A neobarokk stílusú díszítőfestés nagy valószínűséggel enyves kötőanyagú felülete elkoszolódott, besötétedett, foltos megjelenésű volt. A legrosszabb állapotú díszítőfestések az oldalkarzatok feletti és alatti területek voltak. A karzatok mennyezetén látható festékrétegek kötése nagymértékben meggyengült, nagy területeken pergett. A korábbi beázásoknál a festékréteg levelesen mállott le a festőalaptól. A vakolat kisebb-nagyobb folytonossági hiányai is megfigyelhetők voltak, a hiányok környezetében lévő vakolatrészek is meggyengültek, néhol elváltak a boltozattól. A párkányzat tagozatain kisebb kitörések, csorbulások jelentek meg. A szentély oldalfalain az egyszínű festéseket un. tuffolt festéssel javították ki (feltehetően a közelmúltban), ezek a részek meglehetősen eltértek az eredeti festéstől. A karzat feletti mennyezetet, a karzat homloklapját és alatta lévő szakaszt a közelmúltban helyreállították. A karzat homloklapjának színvilága meglehetősen eltér a templométól. Az oldalsó bejárati előcsarnok díszítőfestése is szennyezett, néhol kopott megjelenésű, főként a vonalazás. A díszítőfestésen későbbi javítások nyomai is láthatóak voltak, amelyek az eredetitől eltérő színűek. A díszítőfestés színei összességében nem egyeznek a templombelső festésével, a szóbeli közlések alapján jóval később készült el.

 Restaurálás menete

A mennyezeti figurális falképek és a hozzájuk tartozó díszítőfestések restaurátori módszerekkel konzerválhatók és helyreállíthatók voltak. A díszítőfestések esetében helyenként nagyobb területű rekonstrukciót készítettünk az egységes esztétikai látvány eléréséhez. 

Tisztítás 

Mind a figurális képeken, mind a díszítőfestésen első lépésben a száraz-mechanikus módszerrel történő tisztítást alkalmaztunk, melyet több lépcsőben végeztünk. Először a vastag porréteget távolítjuk el puhaszőrű (pl. kecskeszőr) ecsetekkel. Az figurális képeken az erősebben tapadó, szürke színű szennyeződésréteg eltávolításához kenyérbéllel, illetve helyenként a Wish-Ab szivaccsal történő tisztítást használtunk. A díszítőfestés esetében az egyszínű részeknél a levelesen málló területek festékrétegeit eltávolítottuk. A szentélyben a szekkó technikával készült átfestések megtartása olyan gyenge volt, hogy a porolás során eltávolítottuk őket. Ezeken a terülteken az eredeti felület meglehetősen kopott volt. A kupola és az úgynevezett sötétkarzat (Mária-kápolna felőli) figurális képeinek esetében a száraz-mechanikus tisztítás nem volt elégséges. A felületeket nedves eljárással (tiszta vizes lemosás) tovább tisztítottuk. A tisztítás során a kupola Mária-kápolna és szentély felőli csegelyének alsó szakaszában újabb szignó került elő 1961-ből Takács András és kollégáitól.

Rögzítés, szilárdítás

A díszítőfestés száraz-mechanikus módszerrel történő tisztítása után a levelesen málló és porlékony festékréteget rögzítettük, ehhez az alkoholban elkevert Tylose nevű anyagot használtunk. A vakolat és a festőalap helyenkénti feltáskásodását és a falazattól, illetve az alsó vakolatrétegtől való elválását speciális anyagokkal kezeltük (Ledan TB1). Az elvált, megrepedt rétegeket az említett anyag injektálásával rögzítettük vissza. A figurális képek viszonylag jó megtartású festékrétegeit szintén alkoholban elkevert Tylose nevű anyaggal impregnáltuk, a felület optikai hatásának megváltoztatását elkerülve. Esztétikai helyreállítás Az esztétikai helyreállítás beavatkozásai során a vakolat hiányait oltott mész és mosott, osztályozott kvarchomok megfelelő arányú, (1:4) keverékével pótoltuk, az eredeti vakolathoz hasonló szilárdságú (de nem erősebb) és környezetükbe beilleszkedő faktúrájú kiegészítéseket alakítottunk ki. Ezután következhet a vékony rétegű festőalap kisebb folytonossági hiányainak pótlása. A vékonyabb rétegű hiányok pótlását oltott mész kötőanyagú, finom szemcsézetű tömítőmasszával végeztük el, a megmaradt rétegekkel azonos szintig, környezetbe illeszkedő módon kivitelezve. A figurális képek esetében a kisebb kopások, hiányok mértéktartó, környezetébe illeszkedő retusálásához akvarellfestéket alkalmaztunk, a falkép stílusának és állapotának megfelelően a beilleszkedő retusálással. Egyes felületek foltos megjelenését pasztellkréta használatával csökkentettük.

A restaurálás további célja a neobarokk festés egységes megjelenésének visszaállítása volt. Az egyszínű felületek és a vonalazások esetében a rekonstrukciót alkalmaztunk az eredeti színek alapján. A motívumok folytonossági hiányait a környezetébe illeszkedő kiegészítése történt meg. A rekonstrukcióhoz és kiegészítésekhez az eredeti technikához hasonló mész kötőanyagú, optikai és fizikai tulajdonságokkal rendelkező festéket használtunk. Az újonnan festett részeket patináztuk (oldalfalakat). A karzat homloklapjának festését az oldalfalakon használt színekkel rekonstruáltuk és patináztuk, így egységes összképet kaptunk a templom belsőben. Az oldalsó bejárat előcsarnokának egyszínű felületeinek festését a meglévő eredeti színekkel rekonstruáltuk, a vonalazásokat újrakészítettük a kisebb hiányokat beilleszkedő módon pótoltuk.

További képek megtekintése 

A munkában résztvevő okleveles festő-restaurátorok:

Fodor Edina

Hegedűs Judit

Maracskó Izabella

Répássy Viktor Csaba

A munkában résztvevő festőművész:

Köteles István