Egy orvos-muzsikus arcképe – K. Dudás Mária írása
Egy orvos-muzsikus arcképe – K. Dudás Mária írása
Egy deresedő hajú, sportos testalkatú, elegáns, joviális arcú, sármos férfi méltóságteljes, megfontolt lépésekkel indul fölfelé a mezőkövesdi Szent László-templom kórusára, szertartásosan helyet foglal az orgona mellett, hogy a nagymisén ellássa a liturgia zenei szolgálatát. Finom ujjai alatt életre kelnek a kottafejek, szenzitív játéka megérinti a lelkeket. Ő, Dr. Lázár Norbert.
Pszichológiából és pedagógiából azt tanultam, hogy az öröklött tulajdonságok, a genetikai kódok mellett a környezeti hatások is meghatározó szerepet játszanak az ember személyiségének fejlődésében. A kisgyermek korban ért hatások mélyen berögzülnek az ember elméjébe, s azok az évek folyamán valamilyen viselkedési formában megnyilvánulnak. Nyomon követhető ez Lázár doktor életében is.
Szeretetteljes, boldog, háromgenerációs családban született. Az általános iskolát és az alapfokú zenei tanulmányait szülővárosában, Mezőkövesden végezte. Tanáraira jó szívvel emlékszik vissza, akiktől sokat kapott. A legnagyobb örömet és indíttatást szüleitől és a tágabb család tagjaitól kapta. Otthonukban egy valóságos szellemi műhely jött létre, ahol gyakoriak voltak a versolvasások, kiselőadások, zenehallgatások, házi koncertek. Otthon megtanulta elkülöníteni a szükségest a feleslegestől, a lényeget a lényegtelentől, az értéket a giccstől, a tudást az okoskodástól.
A boldog, felhőtlen, fészekmeleg évek után, tizennégy éves korában az esztergomi Ferences Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. Szülővárosától azonban soha nem szakadt el.
Katolikus családban nőtt fel, vallásos nevelést kapott. Szerinte a hit birtoklása és öröme a legnagyobb ajándék, amit az ember megkaphat.
Hat éves korától hittanórákra járt, gyermekkorában szívesen ministrált.
Azt, hogy a keresztény hitet hogyan kell a mindennapokban félelem és gátlások nélkül megélni még ellenszélben is, szüleitől tanulta. Úgy tartja, hogy a legeredményesebb evangelizáció a példamutatás. Hitéletét ma is aktívan gyakorolja, amit állandóan fejleszteni kell, és gyümölcseit bőkezűen, sőt pazarlóan osztogatni. Szerinte ez a mentalitás mentheti meg Európát.
Imaéletének egyik formája, hogy ahol szükséges, ott orgonistaként is szívesen vállalja a templomi liturgia zenei szolgálatát.
Kisgyermek korában ajándékba kapott egy játék orvosi táskát felszerelésekkel együtt. Ettől kezdve testvérével éveken át játszottak „orvososdit”. Később általános iskolás, majd gimnazista korában tudatosodott benne, hogy őt, maga az ember érdekli. Arra a tudásra vágyott, amely az ember megismerésére, a test és a lélek összhangjának megértésére irányult. Diák korában azokat a tantárgyakat szerette, amelyek később sikeres felvételt eredményeztek számára az orvostudományi egyetemre.
A Ferences Gimnáziumban tanárai úgy nevelték, hogy testi-lelki-szellemi harmóniában fejlődő, minden kultúrára nyitott személyiséggé váljon. Nevelői a sportolást is fontosnak tartották. A kamasz Norbert a vívást választotta. Annak is köszönheti állóképességét, aminek később, mint sebész orvos nagy hasznát vette. A gimnáziumi években érlelődött meg benne az elhatározás, hogy az orvosi hivatás lesz az, ami számára kihívást, örömet és kielégülést jelent.
Középiskolai tanulmányai mellett jól haladt a zenei ismeretek megszerzése terén is. Későbbiekben éveken át, még egyetemista korában is, magántanulóként a Zeneakadémia orgona és zeneelméleti óráit látogatta, s hogy ezt finanszírozni is tudja, kórházakban vállalt munkát, majd elkezdte orvosi tanulmányait a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
Kapcsolata az orgonával és az egyházi zenével soha nem szakadt meg.
Orvosi pályája úgy kezdődött, hogy az egyetem utolsó két évében már tiszteletdíjas segédoktató volt a Kórbonctani Intézetben. Két egymást követő évben, onkológiai témákban meghirdetett országos pályázaton első helyezést kapott. A doktori diploma megszerzése után kutató-oktató orvos, majd tanársegéd lett. Az itt töltött hét év során patológus szakorvosi képesítést szerzett. Orvostanhallgatók oktatásával, kórszövettani diagnosztikával, majd vesebetegségek patológiájával foglalkozott. Megbízást kapott a transzplantált vesék működészavarait előidéző okok tisztázására irányuló vesepatológiai diagnosztika megszervezésére. Megalakult a Magyar Transzplantációs Társaság, melynek 1992-ben egyik alapító tagja volt. Két évvel később létrejött a Transzplantációs és Sebészeti Klinika, melynek szakorvosa lett. Itt lehetőséget kapott arra, hogy a patológiai szakterület mellett sebészetből is szakorvosi képesítést szerezzen, és megtanulta a veseátültetés műtéti technikáját, valamint sebész szakorvosként évtizedeken át, a sebészeti betegek mellett vesetranszplantált betegeket kezelt. A betegellátás mellett vesepatológiai diagnosztikai tevékenységét továbbra is folytatta. Rendkívül összetett munkáját műtétek, ambuláns és osztályos betegek ellátása, ügyeletek, oktatás és folyamatos tanulás jellemzik a mai napig is. 1990 és 2014 között számos hazai és külföldi tanulmányi útra, kongresszusra, továbbképzésre jutott el. A tudományos munka terén eddig 54 kongresszusi előadást, 29 tudományos közleményt, 3 tankönyv-fejezetet mondhat magáénak, de a tudományos karrier kedvéért a mindennapos gyógyító orvosi tevékenységet soha nem adta fel.
A már említett Magyar Transzplantációs Társaság mellett tagja a Magyar Sebész Társaságnak, és az Európai Transzplantációs Társaságnak is. Közel egy évtizeden át tevékenykedett az egyetem egyik regionális Etikai Bizottságában is. Aktívan részt vett a koronavírus-fertőzött betegek akut műtéti ellátásában, amiért kitüntetést kapott.
Jelenleg a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján a Sebészeti Ambulanciák tevékenységét vezeti, mint klinikai főorvos.
A gyermekkorából hozott zene szeretete mindvégig megmaradt életében. Ezen a területen is tetten érhető igényessége. Zenei tudását előbb iskolai keretek között, majd önképzéssel gyarapította. Tizenkét éves volt, amikor a Szent László-templom megbetegedett kántora helyett az orgona mellé ült a hajnali misén, hogy ellássa a liturgia zenei szolgálatát. Soha többé nem lehetett eltántorítani a hangszerek királynőjétől.
Dr. Lázár Norbert tehát egyike az orvosmuzsikusoknak, akik évtizedekkel ezelőtt Budapesten egyesületet alapítottak, amelynek az országban több mint száz olyan tagja van, akik orvosi, illetve más egészségügyi hivatásuk mellett aktívan zenélnek és hangversenyeken is szerepelnek. Évente többször, különböző helyszíneken vannak koncertjeik. Professzionális énekes és hangszeres szólistákkal is szoktak együtt zenélni. Gyakran szerepelnek hazai és külföldi tudományos orvoskongresszusok alkalmával is. Lázár doktor az évtizedek során számos hazai templom, székesegyház, bazilika és külföldi katedrális orgonáját megszólaltatta már, és megismerkedett olyan orgonista kiválóságokkal, akikkel ma is tartja a kapcsolatot.
„Ha teljes életre törekszünk, akkor a hivatás és a családi élet könnyedén összeegyeztethető” – vallja. A teljes élet számára: a lelkiismeretes munka, állandó tanulás, testi-lelki karbantartás, rendszeres mozgás, a hitélet gyakorlása, a szabadidő értelmes felhasználása, olvasás, zenehallgatás, örömet és élményt adó tevékeny életmód. A családi és emberi kapcsolatokban fontos számára a tolerancia, a másik ember szabadságának, egyéniségének és vágyainak tisztelete, a feltétel nélküli szeretet. Minden nap eldönti, mi a legfontosabb, mi a halaszthatatlan. Előfordulnak olyan időszakok, amikor az egyensúly felborul, de törekszik arra, hogy ezt mielőbb helyreállítsa. Orvosi hivatása nem enged meg más prioritást. A jó orvos-beteg kapcsolat szerinte kizárólag bizalmi kérdés. Ha ez kialakul, betegeit legjobb tudása szerint látja el munkaidőben és azon kívül is, hétköznap és ünnepnap egyaránt. Mulasztást, gondatlanságot nem enged meg magának, mert az abból adódó esetleges tartós egészségkárosodás, akár haláleset nem csak tragédia, de mint negatív élményt, lelkileg is nagyon nehéz feldolgozni.
Szerinte, az orvosnak tisztában kell lennie azzal, hogy lehet szakmailag bármennyire felkészült, gyorsan dönteni képes és maximálisan lelkiismeretes, ettől még nem mindenható.
A leggondosabb betegellátás közben is érhetik kudarcok, ezt vállalni kell és tanulni belőlük.
Vannak helyzetek, melyek nem megelőzhetők és nem elkerülhetők.
„Sokan azt gondoljuk, hogy a fény a leggyorsabban terjedő fizikai valóság, pedig bölcseleti értelemben ez nem igaz, mert amikor a fény valahová megérkezik, a sötétség már ott van.”
Feleségével, aki szintén egészségügyi hivatást választott, 1998-ban kötöttek szentségi házasságot. Hanna leányuk a következő évben született, aki szintén természettudományos érdeklődésű, szereti a zenét, szépen zongorázik, és jelenleg egyetemre jár.
Az elmúlt néhány év azonban nehéz napokat és sok megpróbáltatást is hozott a család számára: a szeretett testvér és a szülők elvesztése nehezen feldolgozható eseményt jelentett életükben. „Azonban mindig meg kell nyugodni Isten akaratában, mert ha ezt nem tesszük, akkor a hitünknek nincs sok értelme” – vallja.
Úgy tartja, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen egyén. Minden embernek vannak értékei és hibái is. Nem szeretné magát senkihez sem hasonlítani. Jó azonban, ha kialakul bennünk egy szilárd igazodási pont, amihez képest mindig tudjuk, hogy hol van a magasság és a mélység, a jobbra és a balra, az előre és a hátra.
Ez az igazodási pont számára nem más, mint az ószövetségi „tízparancsolaton” alapuló, majd Krisztus megváltó kereszthalálával és feltámadásával hitelesített „szeretet törvényére” épülő, kétezer éves keresztény etika és kultúra.
„Ha ember kérdezi tőlem, hogy ki a példaképem, hirtelen talán azt mondhatom: Albert Schweitzer orvos, teológus, orgonista, misszionárius. Ha a Jóisten kérdezné tőlem ugyanezt, zavarban lennék. Csak azt tudnám válaszolni, hogy a „jobb lator”.
K. Dudás Mária
