Templom, vagy imaház? – K. Dudás Mária írása
Templom, vagy imaház? – K. Dudás Mária írása
A „Kaptárkövek” című folyóirat 2022. őszi számában megjelent „Templom-sors” című írással kapcsolatban fontosnak tartom tisztázni, hogy csak egyetlenegy zsidó-templom létezett a történelemben, melynek nyomait a jeruzsálemi Siratófal őrzi napjainkban is.
Nem akarom a történelem megidézését Ádámnál és Évánál kezdeni, de a zsidó háborúig (Kr.u. 66-70) visszapörgetem az idő kerekét. A zsidó-háború lényege: a palesztinai zsidók felkelése az elnyomó római birodalommal szemben.
Az egyre nyíltabb római elnyomás ellen egymás után szerveződtek a felszabadító mozgalmak, amelyek messiási reményekkel kapcsolódtak össze. Már Heródes halála után népfelkelés tört ki Jeruzsálemben a római uralmat kiszolgáló királyság ellen.
Most ugorjunk egyet az időben! Gessius Florus Palesztina helytartója volt Kr.u. 64-66 között, akinek zsarnoksága és kegyetlensége nem ismert határokat. Jeruzsálem 66 májusában fellázadt a római uralom ellen. A kezdeti sikerek annyira fellelkesítették a zsidókat, hogy egész Palesztina fegyvert ragadott. Ám a római túlerő, a kiéheztetés és a járványok (!!!!!) egyre reménytelenebbé tették a kilátásokat. Titus sorra romboltatta le a város külső falait, majd az Antonia-várat, amelynek elfoglalása után a zsidók a jeruzsálemi templomban sáncolták körül magukat, a fegyvert pedig nem voltak hajlandóak letenni a többszöri felszólítás után sem. Az őrjöngő római katonák – Titus parancsa ellenére – felgyújtották a templomot is, ami így 70-ben a lángok martaléka lett. Zsidó templom tehát nincs többé. A zsinagóga pedig nem templom, hanem gyülekezeti hely, közösségi ház, imaház, amelyet kultikus célokra is használnak a zsidók. Eredete a babiloni fogság idejére nyúlik vissza. A lerombolt jeruzsálemi templomtól távollevők itt építették fel az első zsinagógákat, ahol közös Jahve-kultuszukat gyakorolták. A fogságból hazatértek később is építettek ilyen kultuszhelyeket. A későbbi és a mai zsidó vallás hívei is zsinagógában tartják Jahvetiszteleteiket.
A XIX. sz. első felében – a kapitalizálódás látható jeleként – városunkban valamelyes iparral és kereskedelemmel is találkozhatunk. A Habsburg II. József, aki az ún. felvilágosodás híve volt, lehetőséget adott a zsidóságnak arra, hogy Mezőkövesden is sörházakat, kocsmákat, mészárszékeket üzemeltessenek. Később pedig arra is, hogy ugyanitt letelepedési és polgárjogot nyerjenek. A polgárosodási folyamatban a zsidóság igen kedvező gazdasági pozíciókra tett szert. 1850-ben alapítottak itt önálló hitközséget, amit akkor még kommunitásnak neveztek. 1871-től hivatalos ortodox hitközség lett, önálló rabbisággal. Az 1896-ban felépült zsinagógájuk a mai Bárdos Székhelyiskola helyén volt.
Az iskola falán, a főbejárattól jobbra eső falon el van helyezve egy emléktábla, amely a Mezőkövesdről deportáltaknak – a Holocaust áldozatainak – állít emléket.
K. Dudás Mária